A mese akkor jó, ha hangokkal bábokkal is elő tudjuk adni, bár lehet hogy kicsit munkásabb Anyukának, de megéri :)Bevallom a mai napig (így lassan 50 felé) is olyan melegség tölti el a lelkemet amikor arra gondolok, hogy mondta Anyukám hogy "tűkés hátú baátom", annyira tetszett ahogy orrhangom szólította a sünit így, és én mindig mondtam "na, még egyszer"...."na még egyszer" és kaccagtam közben...ezek a pillanatok örökök mind édesanyának, mind gyermeknek. Biztos nagyon unta, de pontosan az ilyen pillanatok vésődnek be az emberbe, egy ilyen rövidke mondta, egy illat, egy hang....ezek azok a csodás emlékek amik elkísérnek élünk végéig.
Ez jutott eszembe amikor valami újdonságon járt az eszem és láttam a világhálón két ujjas bábot...jaja de jópofák! kiáltottam fel.. Nagyon megtetszett, picikék így gyerek és felnőtt kezére is való, nagyon édesek és egy apró történetet is pillanatok alatt el lehet velük játszani,mesélni. A Bábok a Pléd fesztiválon léptek először porondra és a bohóckodásom, játékom elvarázsolt egy kisfiút így Nyuszika már nála lakik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése