Sünik

Nem szoktam kifejezettem állatkákat készíteni, csak ami nekem is kedves, bár ez kezd megváltozni. Hogy miért?...talán azokért az arcocskákért akiket láttam mostanában amikor magukhoz szorították az általam készített állatkákat :) Hát mondanom sem kell, hogy boldog volt az alkotó is ettől az örömtől. Egyre jobban élvezem amikor készítem őket... és sokszor felvillan egy-egy arcocska, és bízom benne, hogy másoknak is ilyen örömet tudnak majd szerezni, ezen dolgozok.

Az alkotáshoz érzelmek kellenek,elmesélem nekem mit jelentenek a sünik..

8-10 éves lehettem amikor a nyaralóba találkoztam velük. Ahogy kezdett sötétedni, és kimentem a kúthoz mindig mondták nekem, "zárt papucs és óvatosan!, vannak mások is az úton", hát a sünikre gondoltak. Egyszer nem vettük észre, hogy többen is a vagyunk a úton és belerúgtam szegénykébe, Ő jól megijedt, engem meg jól megszúrt, na ezért lett kötelező este a zárt papucsba való közlekedés. Soha sem felejtem el amikor ott masíroztak a kertbe, kimerészkedtek a kert végében lévő farakás alól, mi meg málnát szórtunk a hátukra és szépen haza mentek az elemózsiával. Vártuk, hogy sötétedjen és ott figyeltük őket, és mindenféle meséket költöttünk a MI süni családunkról. Évekig nem is jutott eszembe ez a történet, csak amikor valami "gyerekeknek" szóló terméken járt az eszem.

Minden esetre rá kellett jönnöm, hogy nem csak én imádom, hanem nagyon sok gyerek is oda van értük (és felnőtt is). Az én sünikéim meg igazán puha kis dédelgetni valóak. Remélem sokan ezzel alszanak el :)