Esemény

Tenger és napfény szett

Csodásan süt a nap...ehhez az időhöz már csak ez a szépséges nyári szett hiányzik. A láncot a tenger, a víz ihlette, különleges halformájú é...

2017. június 23., péntek

Pár perc hírnév.... :) Újbuda TV

Azt szokták mondani pár perc hírnév... remélem nem pár perc :) én úgy fogalmaznék, bemutatkoztam, Hahó Albertfalva, itt vagyok és mindenkit várok szeretettel! Én, az az Bercica!
Ha valami szép, kedves egyedi ajándékot szeretnél, keressél! Ha Te szeretnél szép ékszert, mert egy különleges estére készülsz, gyere válogassál, ha nem találunk éppen olyat akkor kitalálok valamit ami Te vagy és elkészítem! Ha van valami szép láncod a nagyidtól és elszakadt, mutasd meg, lehet, hogy meg tudom javítani és újra életre kelteni...az emlékeiddel együtt. A történetére is kíváncsi vagyok ám! Kérlek oszd meg, mert minden gyöngy mesél ám...és remélem életre kell a kezeim között. Tudjátok minden gyöngynek, fonalnak más-más az illata, a tapintása... becsukom a szemem és egyből járnak is a gondolatok.... A gyöngyös bolt nekem olyan, mint kisgyereknek a cukorka bolt, nézegetem, kezembe veszem, időnként az ablakhoz viszem, hogy lássam a színét, fényét, és időnként becsukom a szemem. Furcsa jelenség lehetek, de ez a szenvedélyem.

Visszatérve a TV-hez....ahogy előző jegyzésemben olvashattad már, sajnos az időjárás igen csak kibabrált velünk, beszorított a közösségi házba ami nem olyan nagy ám. Így pici asztalkáknál tudtuk ismét kirakni portékáink igen csak kis részét, de ott voltunk, részesei lehettünk a rendezvénynek és ez volt a lényeg. Sürgés-forgás, eső utáni fülledtség, zsúfoltság, a színházterembe egymás után jöttek-mentek a fellépők, és egyszer csak azon kapom magam, hogy a helyi TV riportere egy mikrofont tart elém és kérdez. Hát, hogy milyen zavarba voltam azt el sem tudom mondani, persze utólag már jöttek volna a frappáns válaszok. "Miért Bercica ? hát olvassák el a Blogomat"...persze erre nem került sor, örültem, hogy szó elhagyja a számat.


Megjegyzésem, igen csak eltúlzó az iparművész titulus, bocsánat az iparművészektől! Én kézműves vagyok, aki a lelkét is kicsit beleteszi :)
Bár lehet, hogy gyerekkorom vágyába belelátott a riporter ;) mert valaha gyerekként ilyesmiről álmodtam, úgy mond ígéretes voltam, szépen rajzoltam, nagyon jó volt a kézügyességem... jártam külön is rajzolni, de az élet mást hozott. Más az álom és más a valóság. De emlékszem amikor tini fejjel, nem értettem mit keresnek ott a rajz állványok mögött azok az idős emberek ? ... és rajzolnak szenvedéllyel, estéről-estére, velem együtt egy művelődési ház kistermében ... ma már tudom ők is azok akiknek nem "úgy alakult" az életük, de az alkotás szenvedélye mindig él-élt a szívükben.  Ahogy írom ezeket a sorokat egy késő esti langy meleg nyári éjszakában a teraszon alakjuk felsejlik előttem, de arcukra már nem emlékszem, üdv régi "rajz-társak", hahó itt vagyok én is, és volt 3 perc hírnév :) látom is kacagó arcukat, ahogy mondják, ej-ej kislány, ne viccelődj! Hiszen komoly, BENNE VOLTÁL A TV-BEN :)


Engem is ez az alkotás utáni szenvedély kísér állandóan.... mindig velem volt, bennem van, de az élet nekem sem "úgy hozta". Aztán az ékszer készítésbe találtam meg azt amivel nem csak magamnak, hanem másoknak is örömet tudtam okozni és ezzel kezdődött több mint 10 éve, hogy a hobbym már nem csak magamnak szól. Most meg nem rég elhatároztam, hogy belevágok, talán a szenvedélyem a hivatásom, munkám is tud lenni... és nem akarom elengedni.

Szóval Bercica vagyok, sokan úgy mondanák ez a "művész nevem" én úgy fogalmaznék, hogy ez a Brandem, ez vagyok ÉN.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése